1. rész - Camilla új bandája

Napjainkban

Manhattan

Életem egyik legrosszabb napja. Ma van nyolc éve, hogy a szüleim meghaltak az autóbalesetben, és egyedül vagyok ebben a nagy házban. Nincsenek barátaim, mivel a régiek most hagytak el. Az egész elég vicces egy helyzet volt.

Pár órával ezelőtt a pályán voltunk a csapattal, mikor megérkezett az edzőnk. Éppen én következtem volna a körökkel, de nem engedett fel a pályára, azzal az indokkal, hogy csalok. Próbáltam kimagyarázni magam, hogy soha életemben nem csaltam, tudom nem a legjobb módja a magyarázatnak, viszont más nem jutott eszembe, de rám nézett, és a szemembe mondta.

-          Takarodj a pályáról taknyos! Soha nem gondoltuk, hogy jobb leszel!

A társaim semmit nem mondva bólogattak.

Ennyit a barátokról. Senki nincs, akiben meg tudnék már bízni. De, van egy ember, aki most fogalmam sincs, merre van. Luke már egy órája lement, így még a házba sem tudok bemenni. A verandán ülök, és hallgatom a madarak csicsergését. Még motorozni sem tudok elmenni, mivel kéne benzin. Így is azt hittem, hogy lefulladok az út közepén, de szerencsére kibírta hazáig.

-         Jó napot, Mr. McCarthy! – odakiabáltam a szomszédnak, hátha vele el tudok beszélgetni.

-         Szia, Camilla! Hogy-hogy nem vagy a barátaiddal?

-         Hosszú történet. Van rá ideje?

-         Gyere, és meséld el, kincsem.

Ő az az ember, akivel mindig el tudok beszélgetni. Meghallgat, és ha kell, még tanácsot is ad. Felállok a hintaszékről, és elindulok a házához. Mr. McCarthy már öt éve él egyedül egy hatalmas házban. A felesége betegség miatt távozott az élők közül. Legalább van társaságom, míg Luke haza nem ér. Leülök mellé a padra, és elkezdem mesélni a történteket. Csendben hallgatja, és ahogy a végéhez érek, egyből elkezdi a mondandóját.

-          Édesem, hidd el ezek a motoros emberek nem jó emberek. Elmondok neked valamit, amit eddig még senkinek nem mondta. Mikor Luke kicsi volt, mindig mi vigyáztunk rá Emmaval. Már akkor is nagyon odavolt a motorokért, de a szülei nagyon féltették, így soha nem engedték, hogy versenyezzen. Egy nap átszökött hozzánk, és elkérte a motorom. Elmentem vele, hogy megtanítsam mindenre. Ilyenkor történt egy baleset. A motor felborult, és Luke súlyosan megsérült. A szülei engem hibáztattak, és igazuk is volt. Ha én nem vagyok, akkor nem esik baja a gyereknek. De ahogy Luke kezdett felnőni, úgy a félelme is alább hagyott. A szülei kezdek megbékélni a ténnyel, hogy a fiúk motoros lesz, ezért velünk is elkezdtek beszélni.

-           Ezzel mit akar mondani?

-          Csak annyit, hogy látod évek teltek el, de megbékéltünk. Neked is ezt kellene tenned a barátaiddal. Lehet, hogy most úgy érzed nincs senkid, de hidd el, ők ott vannak neked, csak féltek. Próbálj beszélni velük. Ne add fel ennyi miatt a barátságodat.

-          Megfontolom. – mosolygok.

Egy óra elteltével meg is érkezik Luke. Egy hatalmas táskát cipel be, így elköszöntem Mr. McCarthy-tól, hogy segítsek neki bevinni. Ahogy fellépek a verandára valamit furcsállok. Még egy motor áll a felhajtón. Bemegyek a házba, és látom, hogy a nevelőapám nem egyedül áll a nappaliban.

-          Szia Camy. – mosolyog. – Miért vagy itthon ilyen korán? Elmaradt az edzés?

-          Kirúgtak. – leáll a pakolással, és rám néz.

-          Hogy micsoda?

-          Jól hallottad. De most ez hagyjuk. Inkább az fontosabb, hogy ki ez a srác?!

-         Ő itt Carlos. A csapatom tagja. Mondta, hogy segít nekem haza cuccozni. Elfelejtettelek titeket bemutatni. Carlos, ő itt a lányom Camy. Camy, ő itt a bajnokom Carlos.

-               Lányod? – mosolygok rá. – Mióta vagyok én a lányod?

-      Már nagyon régóta, kincsem. – odajön, és add egy puszit a homlokomra. – Akkor segítetek bepakolni a garázsba, vagy csak álltok ott mind a ketten, és nézitek, ahogy az öreg dolgozik?

-            Öreg? – röhög Carlos.

-         Csak túloz, hogy segítsünk neki. – kacsintok. – Na, gyere te tata, még a végén meghúzod az egyik izmod. – felveszek egy dobozt, és kiviszem a garázsba.

Hárman elég hamar kipakoltunk. Közben jól elbeszélgetek Carlosszal, akiről kiderül, hogy egész aranyos. Luke sokszor mesélt A Bajnokról, aki minden egyes futamot megnyer. Nem tudja felvenni a versenyt vele senki, esetleg a csapat másik gyöngyszeme Savannah. Épp tegnap mondta Luke, hogy üresedés van náluk. Be kéne próbálkoznod, kislány. Csak a nevelőapád. Hátha megengedi.

-          Luke, kérdezhetek valamit? – nézek rá kiskutya szemekkel.

-          Nem csinálok neked forró csokit. – mosolyog.

-          Nem azt akartam! – csapom le a dobozt a padlóra. – Volt benne valami törékeny?

-          Csak alkatrészek. – válaszolja Carlos.

-          Bocsi. – vigyorgok. – Akkor kérdezhetek valamit?

-          Persze. – fordul felém.

-          Mondtad, hogy üresedés van a csapatban. Nem szállhatnék be? Tudod, milyen vagyok a pályán. Léci!

Végig néz rajtam, és elmosolyodik. Ez most mit jelent? Azt, hogy megengedni, vagy, hogy megint elkezdtem „Léci!”-ni? Kérdőn nézek rá, de nem mondd semmit.

-          Na? – kérdezem.

-          Ha nem leszel fél órán belül a pályán, ne is álmodj róla! – parancsolja.

-          Megyek! – visszaszaladok a házba, felveszem a dzsekim, és elindulok a pályára.

Sikeresen eltévedek az odavezető úton. Szerencsére még éppen időben odaérek. Egy hatalmas pálya áll velem szemben, rajta köröző versenyzőkkel. Hárman a pályán vannak, egy ember pedig figyeli őket. Mivel Carlos Luke-kal van, így csak négyen vannak itt. Lerakom a motort a pavilonba, és odamegyek a korláthoz, ahol egy fiú áll. Barna haja, és zöld szeme van. Motoros ruha van rajta. Oké, ezt szerintem mindenkinek leesett. Ahogy odaérek mellé, rám néz, és mosolyog. Szóra nyitja a száját, de valaki megzavarja benne. Az egyik ember lejött a pályáról.

-         Kit hoztál már ide Trent? – egy lány hang jön ki a sisakból. Ahogy leveszi azt, hosszú barna haja a vállára omlik. – Szia, Savannah vagyok. – nyújtja a kezét.

-         Szia, Camy. – megfogom, és kezet rázok vele.

-         Trent új barátnője vagy?

-         Nem, én jöttem jelentkezni a csapatba. – mosolygok.

-         Luke ilyen gyorsan elfelejtette Justint? – kérdezi ránézve Trentre.

-         Nyugi, húgi! Tudod jól, hogy előbb-utóbb kell valaki a helyére. Ha Luke úgy látja, hogy most, akkor most lesz.

-         Baj, hogy jöttem? – nézek rájuk.

-         Nem, csak Savannah és Justin jártak, míg a srác úgy döntött, hogy elhagyja a csapatott, és ezzel Savannah-t is. – jön a hátam mögül Luke hangja. – Savannah, Trent bemutatom nektek a lányom, Camillat.

-         Neked van lányod? – kérdezik egyszerre.

-         Hát nem teljesen a lányom. Én vagyok a gyámja, már nyolc éve. Nektek pedig az új csapattagotok.

-         A beleegyezésünk nélkül hozol döntéseket? – kérdezi Savannah.

-         Muszáj pótolnunk Justint! – jön oda hozzánk Carlos.

-         Te is ellenem vagy?

-         Na, jó, srácok, ha baj, hogy jövök, akkor mondjátok meg és elmegyek. Luke azt mondta, hogy egy összetartó csapat vagytok, de ezek szerint tévedett. Köszi, hogy legalább megengedted. – adok egy puszit Luke arcára. – Sziasztok.

Elindulok a pavilonok felé, mikor valaki megfogja hátulról a kezem. Megfordít, és mélyen a szemembe néz.

-         Camy, ha most elmész, az azt jelenti, hogy eladod. Hidd el Savannah kedves, csak most egy kicsit megviselte a szakítás. A többiekkel még nem is találkoztál. Kérlek, gyere vissza velem! – mondja Carlos.

-         Egy feltétellel! Ha nem engedet Savannah-t a motorom közelébe!

Visszamegyek a tömeghez. Carlos hátulról követ, nem engedi, hogy meghátráljak. Igaza van. Milyen motoros lennék, ha egy ilyen csaj miatt meghátrálnék. Anyáék miatt megmutatom, hogy képes vagyok beépülni a Rock csapatba. Savannah kerek szemekkel néz rám, hogy visszamentem. Mi van kisanyám, nem tetszik, hogy itt vagyok?  Sajnálom! Az apámé a csapat, akkor jövök, amikor akarok!

-          Nos, akkor hogy döntesz Camy? – kérdezi Luke.

-          Vigyázat, mert A Bajnok veszélyben van. – nevetek. 

Prológus

„Egy dolog van, ami biztos az életben. A halál! Bármelyik pillanatban ott állhatsz a kaszás előtt, de mégsem tudod visszahozni. Ne úgy éld az életed, hogy nem teszed meg, amit szeretnél! Soha nem tudhatod mikor köszönt le rád az a bizonyos érzés. Valaki csendben, valaki hangosan távozik. De mindenki elmegy egyszer.”

Camilla Dephon egy átlagos tízen éves kislány volt, mindaddig, amíg egy szörnyű baleset be nem következett. A szülei lemez producerek voltak, és éppen a kislányukkal mentek New York egyik bandájához, mikor szörnyű dolog történt. A kocsijuk megcsúszott az úton, és belehajtottak az erdőbe. A kocsi toltál károsra tört, és benne együtt mindenki. Egyedül a kis Camilla élte túl a balesetet, de ő is súlyos zúzódásokkal. A kislányt Luke Kollen, James Dephon legjobb barátja vette szárnyai alá. Ő lett Camilla gyámja. A lány apjaként tekintett a férfire, és belecseppent a vállalkozásába, a crossmotorozásba. Camilla új barátokat, és egy új családot szerzett. Ám ez az arany élet nem tartott sokáig. Egy verekedésben szörnyű dolgot követett el, és onnantól kezdve megváltozott az élete.

Harcok a családjáért! Harcok a bandáért! Harcok az életéért! Ha kíváncsi vagy a lány lépéseire, hogy hogyan harcol mindezekért, akkor ne habozz tovább, és olvasd el a történetét!